Én csodára várok
Elcsendesedett az ének.
Az imák az égbe értek.
Az ifjak… még jövőt festnek.
Az öregek, hazatértek.
Egyedül a szószék van fent.
Benne, a múltnak emléke kél.
Valahogy megsejti, érzi…
A gyülekezet róla beszél.
Hangfoszlány jutott füléhez,
MelytÅ‘l szÃve nagyot dobban.
A sorsáról döntnek… hisznek.
Ennek örül a legjobban.
Mint aki biztos dolgában,
Lehajtja álomra fejét,
S boldogan megsimogatja
A szúette szerkezetét.
Ott van körülötte minden.
Két szék, elavult pódium,
A virágok, a kisasztal,
és az öreg harmónium.
És velük álmodik ő is,
sokkal nagyobb emelvényről,
Rajta ülő énekkarról,
s beépÃtett medencérÅ‘l.
Oldalt villanyorgonát lát.
Lent felnyitható székeket.
Megújult hallgatókat,
s negyedre jövő véneket.
Újra megsimogat mindent.
A vén szószék ifjú lesz,
És álmában csak ennyit mond:
„Én tudom, hogy ez igaz lesz.â€
A mi álmunk: ezzel nem ér véget.
Mi még tovább imádkozunk.
Mi az ÃœdvözÃtÅ‘ mellett
Pünkösdi csodára várakozunk.
Csodára!… Amikor majd látjuk,
Ifjak bűnbánó könnyeit,
S a keresztet átölelő,
A megtért lelkek ezreit.
Ha majd beteljesül ez a vágyunk,
S hű szolgamódra mindent megteszünk,
Akkor, csodatevő Jézus,
Mi öregebbek – hazamegyünk.
Tamaska Gyula
1962. szept. 3. | 84. Zsoltár
Mily kedvesek a te hajlékaid, ó Seregek Ura! Sóvárog, sÅ‘t eleped a lelkem az Úr udvarai után. Testem és lelkem ujjongva kiált az élÅ‘ Istenhez. Még a veréb is talál házat, és a fecske is fészket, ahova fiókáit helyezi oltáraidnál, Seregek Ura, királyom és Istenem! Boldogok, akik házadban laknak, szüntelenül dicsérhetnek téged! Boldog az az ember, akinek te vagy ereje, aki a te utaidra gondol. Ha a Siralom völgyén mennek is át, források völgyévé teszik azt, az Å‘szi esÅ‘ is elárasztja áldásával. Újult erÅ‘vel haladnak, és megjelennek Istennél a Sionon. Uram, seregek Istene, hallgasd meg imádságomat! Figyelj rám, Jákob Istene! Istenünk, pajzsunk, nézz ránk, tekints fölkented személyére! Bizony, jobb egy nap a te udvaraidban, mint máshol ezer. Jobb az Isten háza küszöbén állni, mint a bűnösök sátraiban lakni. Mert nap és pajzs az Úr, kegyelmet és dicsÅ‘séget ad az Isten. Nem vonja meg javait az Úr azoktól, akik fedhetetlenül élnek. Seregek Ura , boldog az az ember, aki benned bÃzik!
(A megnyitó istentisztelet kezdőéneke, a Hit hangjai 310. ének szövege e zsoltár alapján Ãródott) |
